J. H. Schulz, német pszichiáter az autogén tréninget a hipnózisból fejlesztette ki megfigyelései segítségével. Mind az orvosi hipnózis, mind pedig az autogén tréning fő hatása egyrészt a lazítás, másrészt a szorongás feloldása.

Más szavakkal: a feszültségek csökkentése ellazuláshoz vezet a szomatikus, tehát testi szférában is. Az izmok ellazulásával párhuzamosan a lélekben uralkodó nyugtalanság is eltűnhet, amit úgy értelmezhetünk, mint a szorongástól való megszabadulás első lépcsőfokát.

Nevelésünk folyamán, az iskolában, majd később a munkahelyen mindannyian igen jól megtanultuk, hogyan lehet feszültségben élni. („Szedd össze magad!”, „Állj egyenesen!”) Ha az erőfeszítés sokáig tart, akkor az egyensúly megbomlik.

Életünk másik oldala egész röviden elmondható: a „feszültség megtanulása” mellett elmulasztottuk megtanulni, hogyan kell feloldódva ellazulni.

Ha az egyensúly újra és újra zavart szenved, erre az ember nyugtalansággal és idegességgel válaszol. Nem boldogul sem saját magával, sem környezetével, sem egyéni, sem szakmai követelményeket nem tud teljesíteni. A diszharmóniából harag keletkezik, érthetetlen agresszív vagy depresszív reakció, egyszóval: pszichoreaktív jelenségek következnek be.

Ha valaki egy izgalmas élmény kapcsán szívdobogást érez, az normális: ezt pszichoszomatikus reakciónak nevezzük, ami gyorsan elmúlhat és az egyensúly ismét helyreáll.

Ám ha egy lelki zavar tartós, kóros elváltozáshoz vezet a test valamely területén, akkor pszichoszomatikus betegségről beszélünk. Ez először „funkciózavar” képében jelentkezik (pl. hasmenés vizsga előtt). De a gyakori funkciózavarok már organikus károsodást okozhatnak: folyamatos az átmenet az organikus betegség felé (példa: a gyomorfekély, a szívinfarktus bizonyos formái).

A szakszerűen végzett orvosi hipnózis célja a lazítás, mélyreható nyugalom elérése, és ezáltal a belső nyugtalanságok, félelmek leépítése.

Ettől a ponttól J. H. Schultz zseniálisan folytatta: ha az embernél az autohipnotikus átkapcsolás a hipnotizőr szavai által elérhető, és ezáltal a különleges hipnoid állapot áll elő, akkor ezt az állapotot magának az embernek is el lehet érnie gondolatai, elképzelése útján.

Ez volt a kiindulása az „önellazítás” történetének.

Az autogén tréning olyan megfigyelésekből keletkezett tehát, amelyeket J. H. Schultz hipnotizált kísérleti személyeken tett.

Tehát a belső, lelki feszültségek testi panaszokban jutnak kifejezésre, amelyeket pszichoszomatikus zavarok és megbetegedésekhez vezetnek. Az autogén tréning hatása abban áll, hogy a feszültségeket leépíti, feloldja. Ezáltal a nyugtalanság is oldódik az egyre növekvő belső, nyugalmi tónus következtében. A szorongás csökken és eltűnik, a beszűkültségből pedig oldott kitárulkozás lesz.

Testünk állandó jelzéseket ad, hogy figyeljünk rá. Például, ha libabőrös a karom, vacognak a fogaim, valószínű, hogy fel kell vennem valamit, mert hűvösebbre fordult az idő.

Az Autogén tréning célja a testi történések feletti kontrol, az élethelyzetekben való tudatosabb és teljesebb jelenlét.

Orvosi szempontból a relaxaciós eljárások közül a legjobban megalapozott és kutatott módszer az autogén tréning. A tréning saját erőnkből merít, saját aktivitásunkat használja fel, ahogy a neve is kifejezi – autogén módon. Ezért van, hogy akkor működik a legjobban, ha gyakorlója valóban rendelkezik az elsajátítás iránti motivációval, hiszen így képes igazán aktivitást és figyelmet tenni a gyakorlatokba.

 Az autogén tréning lényege, hogy rendszeresen, tréningszerűen végezzük a gyakorlatokat, amik tartalma rövid időn belül készség szinten rögzül. A gyakorlat során belső koncentrációval, önmagunkra irányuló passzív figyelemmel létrehozzuk a testi-lelki ellazultságot. Ebben az alvás határán lévő relaxált állapotban képesek vagyunk befolyásolni testünk önregulációs rendszerét, mely a keringést, szívritmust és légzést is kontrollálja, a stresszt csillapítja. Az autogén tréning a vegetatív idegi folyamatok funkciójának átállását váltja ki.